Márti tollából: Pakcsoj, vagy pak csoj, vagy pak choi. Így is, úgy is írják, ilyen formákban találkoztam vele. A növénnyel pedig tavaly találkoztam először.

Egy ismerős kertész házaspár megtermeli maguknak a zöldségféléket, gyümölcsöket, a felesleget pedig ismerősi körben eladják. A friss, szinte teljesen vegyszermentes zöldségekért nagyon hálás vagyok, utolérhetetlen az ízük, állaguk. Tőlük vettem először pak csojt, azóta a Lidl-ben már többször kaptam. Érdekes, hogy régen a medvehagymával sem találkoztam, pedig az az erdeinkben elterjedt. Gyerekkoromban nem ettük, talán egy évtizede, hogy fogyasztjuk.

Regenor kúrán kívül is – a talán általánosan elismert jótékony hatásuk miatt is –  jó, ha megismerünk minél többféle zöldséget, hogy megtaláljuk a kedvünkre valókat. Nálam még az is szempont, hogy könnyen legyen elkészíthető. Ez a pak csojra 100 százalékosan elmondható. Sütve, főzve, párolva, nyersen mindenhogyan jó, kinek melyik könnyebb, vagy ízletesebb. Ha a főzőlapot szereted használni, ha inkább a sütőbe szereted betenni a pak csojt minden módon elkészítheted. Levesben is főzhető. A húslevesbe is teszek egyet-egyet a kelkáposzta helyett, szeretem, hogy gyengédebb az íze, és gusztusos megenni a leves zöldségek között. Zsírban megpárolva kiváló köret akár egészben, akár felaprítva, vagy vegyesen más zöldségekkel. Főzeléknek is finom, hasonlóan elkészítve, mint a kelkáposzta főzeléket.

Valahol a káposzta és a saláta között van. Rendszertanilag nem tudom, de kinézetre, ízre. Sok helyen olvastam, hogy nálunk ritkaság még, de Ázsiában a mindennapi étkezés része, mint nálunk a saláta, vagy a káposzta. Nem olyan tömött, egyenként állnak a levelei. Frissen úgy néz ki a levele, mint egy-egy kanálka nyélen, olyan kissé öblös. Több féle méretét, színét tekintve, nekem legjobban a harsogó zöld fehér nyéllel tetszik, 10-15 cm hosszúságúak. Könnyű vele bánni, és könnyű megszeretni.