Tapasztalatom szerint vannak olyan emberek, akik szeretik önállóan csinálni a dolgaikat, ők olykor-olykor megkeresnek egy kérdéssel, mint pl. „ehetek-e avokádót?”.

Sőt, van olyan is, aki maga tanulmányozta a RegEnort, megtetszett neki, csak a megrendelésben kért segítséget, majd jópár hónap múlva kiderült, hogy több 10 kilót leadott, adott esetben néhány gyógyszertől is megszabadult.

Ez azonban a ritkább eset.

A legtöbb ember életében ugyanis egy ilyen kúra, egy életmódváltás bizonytalansággal, izgatottsággal jár, s ilyenkor bizony nagy segítség, ha van egy stabil támogatói háttér. Ha mindig van valaki, akihez lehet fordulni a legapróbb-cseprőbb kérdésekkel. Egy olyan valaki, akinek van tapasztalata, s aki tudja, hogy éppen min mész át, adott esetben egy-egy megtorpanásnál vagy bizonytalan helyzetben rögtön a segítségedre van. 

Térjünk is rá, hogy ki lesz az, aki neked neked segít, mi köze a RegEnorhoz illetve a Biocom céghez? 🤔

40 éves anyuka vagyok, 2 kisfiam van, egy ovis és egy kisiskolás, a Balaton mellett lakunk egy házikóban. Kb. 10 évvel ezelőtt ismerkedtem meg Mártival, akivel akkoriban együtt szoktuk sétáltatni a kiskutyáinkat. Márti már akkor kb. 5 éve foglalkozott a Biocommal, mint kiderült, korábban iskolaigazgató volt. Nyilván szóba került a Biocom, ahogy beszélgettünk, de amint kiderült, hogy ez egy MLM rendszerű dolog, én azon nyomban bezártam a receptoraimat, s mondtam neki, hogy „ó, hát nekem nagyon rossz véleményem van az MLM-ről, teljességgel kizárt, hogy én bármit kezdjek egy olyan dologgal, ami MLM!” Még termékhasználó szinten sem voltam nyitott. Ő pedig ezt szépen elfogadta, s onnantól fogva direkt módon nagyjából szóba sem került a Biocom, volt sok-sok más közös témánk.

Az én „MLM-sérülésem” egyébként onnan ered, hogy édesanyám anno több MLM-be is belefogott, s bár azt sosem vitattam, hogy jók a termékek, az egész körítéssel nem tudtam semmilyen szinten azonosulni. Ez a nyomulós-házalós attitűd, amit ott közvetítettek, ez minden, ami nem én vagyok. (És nyilván édesanyám sem, különben sokra vitte volna azoknál a cégeknél..)

Visszatérve az eredeti sztorihoz, azért idővel csak-csak hallottam, ahogy a Márti mással beszélget a Biocomról, és ahogy mesélt a programjairól, óhatatlanul kaptam az információt, hogy rendezvényekre és képzésekre jár, milyen emberekkel találkozik stb. Valahogy így került egyszer szóba az is, hogy említette a Márti, hogy náluk, a Biocomnál nem kell semmit eladni. Határozottan emlékszem, hogy egyszer ámuldozva meséltem valakinek: „Képzeld, ez egy olyan MLM cég, ahol nem kell senkinek semmit eladni. Márti azt mondta, csak nem kell titkot csinálni belőle, amennyire nyitottak az emberek, annyi információt adunk, de inkább egy mondattal kevesebbet, mint többet.” Egyszer meg is kérdezte tőlem: „Te érezted valaha, hogy el akartam neked adni valamit?” Na ezen azért elgondolkodtam, mert valóban soha egy pillanatra sem éreztem, hogy bármit le akarna nyomni a torkomon! Sőt, igazából az egyik legnyitottabb és legelfogadóbb ember volt, akivel valaha találkoztam! Úgyhogy ez így azért tetszett nekem. Emlékeim szerint ekkor kezdtem nyitott lenni a termékekre is. Mivel a szüleim kicsi korom óta odafigyeltek, hogy jó minőségű ételeket együnk, és jó alapanyagokat használjunk, nem állt távol tőlem a tudatos táplálkozás, tudtam a vitaminok, nyomelemek stb. fontosságáról. 

Aztán mesélte egyszer a Márti, hogy van egy Gábor nevű természetgyógyász, aki rendszeresen jár hozzá, és sejtszintű állapotfelméréseket végez egy úgynevezett SCIO géppel. Ez nagyon tetszett nekem, persze elmentem egy mérésre (hozzáteszem előbb elküldtem hozzá pár barátomat :D), és ez is nagyon tetszett.

Így már kezdett körvonalazódni, hogy lehet, hogy érdemes lenne nyitottabbnak lennem erre az egészre, ezért aztán elkezdtem a Mártival rendezvényekre járni, amik akkoriban még élőben voltak, kéthetente Budapesten. Ezeken mindig nagyon érdekes dolgokat hallottam, érdekes emberekkel ismerkedtem meg. Voltak köztük természetgyógyászok, termékfejlesztők, üzletemberek, termékhasználók stb. Ilyenkor a Márti mindig arra hívta fel a figyelmemet, hogy arra koncentráljak, mi hasznosat tudok találni egy-egy ilyen napon, ha akár csak egy mondat is, akkor azt vigyem haza. Nekem ez a hozzáállás is nagyon tetszett!

Aztán végülis javarészt megmaradtam termékfelhasználónak, de azért sokszor szerveztem állapotfelmérős napokat, amikor Gábor felmérte az embereket. Olykor ajánlottam is néha ezt-azt ilyen-olyan problémákra. Mi magunk is jártunk Gáborhoz rendszeresen, fél évente vagy évente, hogy nézzen meg minket, s ilyenkor mindig jó tanácsokkal látott el bennünket, hogy éppen mire figyeljünk: egy kis vitaminpótlás, tisztítókúra stb.

Nem csoda, hogy amikor tudtuk, hogy gyereket szeretnénk, szintén Gábor tanácsaira hallgattam. Életem egyik legnagyobb visszaigazolása az volt, amikor az első kisfiam megszületett, hogy a doki odahívott egy másik orvost, hogy nézze meg ezt a méhlepényt, ilyen tisztát és egészségeset ő még nem látott!

Így tehát kicsit tudatosan építgettem a hálózatomat, lett is egy kis csoportom, de persze azért ez még kevés volt ahhoz, hogy megéljek belőle. Közben csináltam RegEnor kúrát is, mert feltétlenül szerettem volna kipróbálni, bár súlyproblémám sosem volt. Az én tapasztalatom az volt, hogy annyi de annyi energiám lett, hogy azt hittem szó szerint kicsattanok!

Mondanom sem kell, hogy a kisfiaim születésüktől fogva kapják a Grapefruit cseppet, gyerekvitaminokat, sőt, ha esetleg betegecskék, akkor is ezekhez a termékekhez nyúlunk. Eddig nem is hiányoztak sokat oviból, iskolából betegség miatt.

Időközben több hullám is volt az életemben, amikoris vissza-visszanyúltam a Biocomhoz, mint üzlethez, de valahogy sosem helyeztem rá teljesen a fókuszt. 

A sejtszintű állapotfelmérés nagyon tetszett, ezért magam is elkezdtem ezzel foglalkozni, Gábor megtanított a SCIO gép használatára. Egészen addig azonban nem helyeztem teljes fókuszt a Biocomra, amíg el nem váltam éppen a járványhelyzet közepette, aminek következtében anyagilag mondhatni extrém rossz helyzetbe kerültem. A mondás szerint: „nem vagy elég rosszul ahhoz, hogy változtass” – no én akkor lettem elég rosszul hozzá! 

Rájöttem, hogy semmi mást nem szeretnék jobban, mint sok-sok szabadidőt a gyerekeim mellett, és közben pénzt keresni. Végiggondoltam, milyen lehetőségeim vannak, így aztán nem kérdés – ismét visszanyúltam a Biocomhoz, ezúttal viszont már komolyan, fókuszáltan. Minden előttem járó vezetőnek elkezdtem inni a szavait, megfogadtam az összes tanácsot, amit csak tudtam, átültettem a gyakorlatba, s szinte csak e körül forogtak a gondolataim. Sőt, akár válthatok is jelenidőre, hiszen ez van és történik a mai napig is. Ami szerintem a legcsodálatosabb az egészben az az, hogy ezeknek a vezetőknek olyan a mentalitása, olyan a hozzáállása az élethez, ami gyökeresen ellentétes azzal, amit máshol tapasztaltam.

Itt senki nem panaszkodik, senki nem áldozat, senki nem keres bűnbakot, senki nem hibáztat, hanem éppen ellenkezőleg: a fő mottó: hogyan erősítsük magunkat, a másikat és egymást? Ha van egy helyzet, azt hogyan oldjuk meg? Szinte csak ilyesmikről tanulok itt, és ugye mondanom sem kell, hogy ez elképesztő módon épít engem, s ezzel együtt a családomat is. A csapatomról nem is beszélve!

Mert az még ám a nagy csoda, hogy én tanulok azoktól, akik előbbre vannak nálam, miközben én magam adom át ezt a hozzáállást és attitűdöt azoknak, akik hozzám csatlakoznak! Így tud ez az extrém pozitív energia áramlani! 

Leírhatatlan érzés, amikor azt tapasztalom, hogy jó hatással vagyok mások életére, legyen az „csupán” valamilyen vitamin, vagy akár egy beszélgetés, vagy komplett életmódváltás okán.